Elisabeth Raines

Tárgy: Elisabeth Raines Vas. Jan. 26, 2014 10:14 am

Elisabeth Raines

Név: Elisabeth
Becenév: Elisabeth, Liz (csak a közeli hozzátartozóknak)
Avatar: Connie Nielsen
Nem: nő
Kor: 45
Születési dátum: 1968. november. 17.
Születési hely: Raindor Hills
Faj / kaszt: Boszorkány
Foglalkozás: A Betty Parris Egyetem vezetője
Különleges képességek: Gyógyítás: minden élőlényre kifejthető. A súlyosabb, halálközeli állapotot előidéző sérülések gyógyítása hosszabb folyamatot vesz igénybe, melynek során ő maga is legyengül.
Jövőbelátás: transzszerű állapotban jön elő ez a képessége. Akár több száz évre előre is képes látni a jövő eseményeit.

Külső: 175 cm magas, átlagos testalkatú nő. Szeme színe sötétzöld, haja középbarna. Bár már negyvenöt éves, korából letagadhat jó pár évet a géneknek köszönhetően. Egy-egy kósza őszhajszál és néhány finomabb ránc azonban az ő arcán is megjelent már. Korához mérten öltözködik, megjelenése határozottan elegáns, egyáltalán nem mondható kirívónak. Kedvence a fekete ceruzaszoknyája és a hófehér inge. A vintage és a pin up stílus kedvelője, de egy-egy kiegészítővel mindig modernebbé varázsolja az öltözetét.

Jellem: Energikus, bátor, önálló egyéniség, akinek mindig megvan az elképzelése arról, hogyan működne jól a világ. Környezetét elképzelései mentén alakítani akarja, de nem görcsösen. Meghalgat másokat és igyekszik a közjó javára dönteni, tenni. Született vezető. Az emberek bátran fordulhatnak hozzá segítségért és tanácsért. Empatikus érzéke fejlett, képes az együttérzésre. Szívósan kitartó céljai irányába, ha kell elvei mentén képes az önfeláldozásra is. Nem szereti a félmegoldásokat, ha elkezd valamit, azt be is fejezi. Úgy gondolja, a világ nem fekete és fehér, különbség van démon és démon között is. A cél viszont nem mindig szentesíti az eszközt. Veszélyes helyzetben is megőrzi a hidegvérét és képes a racionális gondolkodásra. Türelmes, ritkán jön ki a sodrából, néha már-már érzéketlennek tűnhet. Ösztönös pszichológiai érzékével, spirituális ismereteivel ritkán él vissza. Ha szeretteit érzi veszélyben, bármire képes. Nem felejt, sem jót, sem rosszat!

Előtörténet: DIANA már a teremtés előtt létezett: ő volt minden dolog anyja; önmagából teremtette az első sötétséget és megosztotta magát; felosztotta magát sötétségre és fényre. Lucifer testvére és fia, ő maga a másik fele pedig a fény volt.
Amikor látta DIANA milyen csodás volt a fény, amely az ő másik fele, vagyis testvére Lucifer volt, egyre elviselhetetlenebbül vágyott rá. Azt kívánta, hogy a fény sötétség legyen, tele lelkesedéssel és a teljes bűvöletet elnyelve, remegett a vágyakozástól. Ebből a vágyakozásból keletkezett az alkonyat.
Azonban Lucifer menekült a fénytől és nem akart meghajolni a kívánsága előtt; ő volt az a fény, amely az ég legtávolabbi messzeségeibe repült, az egér, amely a macska elől menekül. Aztán DIANA a teremtés atyjaihoz fordult, az anyákhoz, a szellemekhez, akik már a szellem előtt léteztek, és elpanaszolta nekik, hogy nem tudja legyőzni Lucifert. A megkérdezettek értékelték DIANA bátorságát; azt mondták neki, ha fel akar emelkedni, akkor le kell esnie; ha a legnagyobb istennővé akar válni, akkor először is legyen halandó.
És az ősrégi múltban, az idők folyamán, amikor a világot teremtették, DIANA leszállt a földre ugyanúgy, mint Lucifer, aki szerencsétlen volt. DIANA mágiát és varázslást tanított, melyből boszorkányok, tündérek és koboldok keletkeztek – mindegyik az emberre hasonlított, azonban nem voltak halandók.
Így történt meg az, hogy DIANA macska alakot öltött. Fiútestvérének volt egy macskája, amit minden másnál jobban szeretett, és minden éjjel az ágyában aludt. Ez egy olyan macska volt, amely minden más teremtménynél szebb volt, egy tündér: de Lucifer semmit sem tudott róla.
DIANA megállapodott a macskával, hogy testet cserélnek; bátyja mellett feküdt tehát, és a sötétségben saját alakját öltötte fel. Azonban, amikor reggel Lucifer meglátta, hogy a nővére fekszik mellette és a sötétség meghódította a fényt, Lucifer haragra gerjedt. DIANA azonban egy varázsigét, egy hatalmi éneket dalolt neki, és Lucifer hallgatott, az éjszaka dala álomba ringatta; már semmit sem szólhatott. DIANA boszorkányművészetének ármányaival úgy elvarázsolta őt, hogy elhagyta testét. Ez volt az első varázslat; egy dalt zümmögött, mely a méhek zümmögése volt, egy fonókerék mely az életet sző. Minden ember sorsát ez szőtte; minden dolgot DIANA kereke szőtt. A kereket pedig Lucifer forgatta.
DIANÁT az elhagyatott helyeken tanyázó boszorkányok, szellemek, tündérek és koboldok nem másnak tartják, mint az anyjuknak; alázatosságba bújt egyszerű halandóként azonban, akaraterejével mindenek felé emelkedett. A szenvedélye a varázslat iránt olyan hatalmas volt, és olyannyira megismerte ezt a művészetet, hogy nagysága nem maradhatott titokban. Egyik éjszaka a varázsló nők és tündérek gyűlésén azt állította, hogy el tudja homályosítani az eget és minden csillagot egérré tud változtatni.
Mindazok, akik jelen voltak, így válaszoltak:
"Ha te ilyen idegenszerű tetteket végre tudsz hajtani, ha ilyen magasságokba emelkedsz, akkor legyél te a királynőnk."
DIANA ekkor elsétált az útig, egy ökörszarvat és egy pénzérmét fogott a kezébe, amelynek az széle olyan éles volt, mint a borotva – ilyen érmékkel szokták a boszorkányok az emberi lábnyomokat körbevágni –, és belevágott vele a földbe, és a kivágott darabbal és sok-sok egérrel töltötte meg a kürtöt, aztán addig fújta azt, amíg szét nem robbant.
Ekkor egy hatalmas csoda történt, mivel a föld, amely a kürtben volt, az ég lett felettük, és három nap múlva nagy eső jött a földre; az egerek csillagokká vagy esővé váltak. Mivel DIANA így megteremtette az égboltot, a csillagokat és az esőt, DIANA a boszorkányok királynője lett; ő volt az a macska, amelyik a csillagegerek, az égbolt és az eső felett uralkodott.

Felmenői között olyan nevek szerepelnek, mint Betty Parris, akit a salemi boszorkányper során égettek meg, vagy Elisabeth Carlisle, a Betty Parris Egyetem létrehozója. Családja egyenesági leszármazottja Diananak, aki az első boszorkány volt.
1968. novemberében született a Utah állambeli Raindor Hills-ben. Már gyermekként megtanulta, hogyan kell viselkednie egy nemesi családból származónak. Szó szerint királykisasszonynak nevelték, ám ez az évek során sem tette őt gőgössé vagy önzővé. "Egy hölgy páncélja az udvariasság."
Édesapját, aki vadász volt, korán elvesztette. Édesanyja halála után pedig ő vitte tovább a Betty Parris Egyetemet. Közel kétszázötven hektárnyi területen uralkodhat, amely mind a családja - ezáltal ő maga - tulajdonában van.
Húszas évei elején találkozott egy férfival, akibe azonnal beleszeretett, de a szíve ezúttal sajnos rossz irányba vitte. Kapcsolatukból egy leánygyermek született, Arlene. Ha a férfi mást nem is tudott neki adni, megajándékozta őt egy csodás ajándékkal és ezért mindig hálás lesz neki. Egyedülálló anyaként nem volt egyszerű feladata, még a biztos anyagai háttérrel sem. Azt mondják, az anyaság megváltoztat, de akinek nincs gyermeke, nem is sejti mennyire. Hirtelen lesz valaki, aki mindennél és mindenkinél fontosabb számodra. A szíved a testeden kívül kezd el dobogni és bármit megadnál, akármit megtennél Érte. Mondani könnyű, átélni teljesen mást jelent.
Most már nem csak az arra rászoruló idegeneknek, hanem a saját gyermekének is szüksége volt rá. Ez tette igazán empatikussá a többi ember felé.
Életében szerepet játszik a vallás is, bár boszorkány lévén nem gyakorolja. Több istenséggel is találkozott már, de mégis úgy gondolja csak egy igaz isten létezik, az pedig a keresztények által tisztelt Úr.
A Betty Parris Egyetem egész területe semleges terület, vagyis a természetfeletti lények és vadászok, emberek vitái nem fajulhatnak tettlegességig. Mindig akad olyasvalaki, aki megszegi a szabályokat. Elisabeth feladata kiszabni rájuk a megfelelő büntetést. Sokak számra közhelynek hangzik, de még a legalantasabb démonban is megvan a kellő tisztelet a nő felé, amelynek hatására nem kezd féktelen öldöklésbe, legalábbis nem a Raines által uralt területen. Ennek egyik, nem is titkolt oka, hogy Elisabeth hajlandó a démonoknak is megadni a megfelelő segítséget, amennyiben azt érdemesnek, nem túl pusztítónak véli. Természetesen a világ leigázását nem segíti elő.
Közeli kapcsolatot ápol Janos Raindor-ral, aki a város jelenlegi vezetője. Kapcsolatuk kizárólag szakmai alapokon nyugszik, bár több pletyka is felröppent, amely a közöttük lévő intimitásnak ad hangot. Hagyja, hogy mindenki azt gondoljon, amit akar, nem cáfol rá a mondákra, de igyekszik nem is erősíteni azt.
Az Apokalipszis közeledtével egyre nagyobb káosz övezi a várost és az Egyetemet is. Az embereknek szüksége van egy biztos pontra, egy védelmezőre. Jelenleg ez emészti fel az energiája nagy részét.

Felszerelés: Több száz éves Árnyak Könyve, amely rengeteg varázslatot és praktikát tartalmaz.